gyász

Üdvözlet a(z) Nők Lapja Café blogok honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Nők Lapja Café előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!

Helló Világ!

Még sohasem írtam az interneten semmiféle bejegyzést,de most annyira tele van a szívem fájdalommal,hogy kénytelen vagyok ezt másokkal is megosztani.62 éves nyugdíjas nő vagyok és éltem az életem mint bármelyik nyugdíjas akinek olyan gondjai vannak,hogy mit főzzön ebédre,vagy hogyan fogyhatna le pár kilót stb.Két felnőtt gyermekem van,vagyis csak volt. A fiam 38 éves a lányom 33 éves volt júliusban és a születésnapja után két héttel örökre eltávozott.Angliában élt öt éve a barátjával akit nagyon szeretett.Tüdőrák vitte el néhány hónap

alatt.Mellesleg megemlítem,soha egy szál cigarettát nem szívott el,sportos életet élt/végzettsége német-testnevelő tanár/egészségesen étkeztek.Naponta salátát ettek ,halat lazacot.

Amikor szembesültem a ténnyel teljesen összetörtem.Hogy lehet ezt ép ésszel kibírni. Ő volt a mindenem a fiam mellett, csak nekik éltem.Azóta megváltozott körülöttem a világ.Nem tudom elviselni ha valakinek jó kedve van.Látom a fiatalokat,boldogok,gondtalanok,azén lányom pedig 33évesen halott.Gyermekük még nem volt,a közeljövőben tervezték.Mit csináljak?A fiamat is imádom,ott van egy kis unokám.A lányom után mennék legszívesebben,de mi lesz a fiammal? Elviselhetetlen minden napom és akkora bennem a fájdalom,hogy ezt sokáig nem lehet kibírni.Nyugtatókon élek.Biztos vannak mások is ilyen helyzetben.Ha valaki tudna segíteni megköszönném.A férjemmel csak veszekszünk,egymást hibáztatjuk olyan dolgok miatt amiről nem is tehetünk.Nekem ne mondja senki,hogy az idő majd segít.Ahhoz már öreg vagyok,hogy ez a seb begyógyuljon.